Oktatóink

Szonda Dániel

Iskolavezető

Amióta az eszemet tudom, rajongok az állatokért és a természetért. 1994 tavaszán Édesapám örökbe fogadta Füles kutyánkat, akivel hamar egymásra találtunk, de az igazi elhivatottság a kutyázás iránt később jött. 

Az első saját örökbefogadott kutyám Zeusz, aki emberekre és állatokra egyaránt agresszív viselkedésével arra ösztönzött, hogy ezt a problémát megoldjam. Itt kezdődött minden. 

 Egy problémás kutya gazdájaként kerültem először kutyaiskolába, ahol kijártam az alap engedelmes és középszintes tanfolyamot. A foglalkozások által elért eredmények motiváltak arra, hogy jobban beleássam magam a kutyakiképzés tudományába és akkor jöttem rá igazán, hogy én ezzel szeretnék komolyabban foglalkozni. 

Elvégeztem egy kutyakiképző tanfolyamot és gyakorlatot szereztem egy kutyaiskolában. Eleinte segéd oktatóként tevékenykedtem, később alapszintes oktatóként négy évet dolgoztam. Mindeközben elvégeztem egy őrző-védő segéd képzést is. 

Jelenleg 7 saját örökbefogadott kutyám van, akikkel szabadidőmben szeretek túrázni, kirándulni.

Gaál Csenge 

Oktató 

Egészen kicsi korom óta rajongok az állatokért, a családban mindig volt kiskedvenc, akikkel gyerekként kedvünkre bandázhattunk, a saját Csupa nagybetűs KUTYÁM, akivel minden elkezdődött, viszont csak 2019-ben került az életembe.

Balu egy amstaff keverék, akivel problémás viselkedése miatt kötöttünk ki egy törökbálinti kutyaiskolában, ahol betekintést nyerhettem abba, hogyan is értsük kicsit jobban a kutyákat, mikor, mire, hogyan reagáljunk és mi, miért, hogyan történik. Ezen az iskolán később napközis felügyelő, majd alapszintes segéd oktató is lettem.

Az iskolán kívül is sok időt töltöttem azzal, hogy minél több mindent kipróbáljak Baluval, ezzel bővítve a tudásomat, új szemléleteket ismerjek meg, amivel nagyobb segítségére lehessek a gazdiknak minden helyzetben.

Saját kutyáimmal továbbra is aktívan sportolunk és élvezzük a közös életünket.

Fontosnak tartom, hogy a gazdik megtapasztalják milyen jó és fontos dolog együtt létezni, tanulni a kutyáikkal, és hogy ez milyen jó hatással van a kapcsolatukra.

Nagyon várom, hogy ezt az érzést, élményt Pet and Life kutyaiskola gazdáinak is megmutathassam, és hogy együtt menjünk végig a kutyássá válás útján.

Kelemen Panka  

Oktató 

Idén lesz 8 éve, hogy komolyabban foglalkozom kutyákkal. Már előtte is volt a családunknak kutyája, de mindössze 2016-ban vált fontos részévé az életemnek a kutyázás, amikor egy agresszív és egyben bizonytalan kutyus került hozzánk, akivel rehabilitációra kellett járni. 

Innentől kezdve minden szabad percemet kutyák közt töltöttem, hogy magamba tudjam szívni a többi oktató tudását, és meg tudjam figyelni a kutyák kommunikációját. Rövid időn belül már segédoktatóként erősítettem a csapatot, majd elkezdtem ovit tartani, amit nagyon megszerettem, nem csupán a cuki kölyökkutyák miatt, hanem a gazdik miatt is, akik fejlődését fantasztikus látni. A kutya-gazdi párosok pár hét leforgása alatt igazi csapattá kovácsolódnak össze. 

Ez többek között a sok játéknak és feladatnak köszönhető, továbbá annak, hogy a gazdik megértik a kutyájuk viselkedését, megtanulják a felmerülő problémák kezelését, aminek köszönhetően harmonikusabbá válik a kapcsolatuk és a közös életük.

Nagy Krisztina  

Oktató 

Viszonylag későn kezdtem a kutyázást. 30 éves múltam, mikor hozzám került az első kutyám, Molli. 

Mit mondhatnék, belenyúltam a "tutiba". Kezdő gazdiként kifogtam egy problémás kutyát. Rehabilitálni kellett, és így kerültem közelebb a kutyázáshoz. Elvégeztük a tanfolyamokat, közben futikra jártunk, ahol a tanultak alapján elkezdtem megfigyelni a kutyák kommunikációját. Így teltek a hónapok, és egyre jobban élveztem a kutyázást. 

Később lehetőséget kaptam, hogy kipróbáljam magamat segédoktatóként. Majd megkaptam az első alaptanfolyamomat, mint oktató. Az első órán falfehér voltam, de nagyon élveztem a tanítást. Látni azt, ahogy 2 hónap alatt összecsiszolódnak kutya-gazdi párosok, nagyon felemelő érzés volt. 

A második kutyámat, Rio-t, 3 éve fogadtam örökbe. Vele lett teljes a falkám. Egyszer olvastam, hogy nem olyan kutyát kapunk, amilyet szeretnénk, hanem amilyenre szükségünk van. Erre Molli és én vagyunk a legjobb példa.

Papp András 

Oktató

Gyerekkorom óta az életem szerves részét képezik a kutyák, de komolyabban 5 éve foglalkozom velük. Itt a sulin elsősorban futikon és a rehab foglalkozásokon találkozhattok velem. 

Imádom a problémás és a kemény kutyákat, élvezem a velük való munkát és motivál az újabb és újabb problémák okainak megfejtése és megoldása. Ezt az is mutatja hogy 3 kutyával élek együtt, ebből 2 agresszióból rehabilitált, egyikük pedig egy lazább jellemű eb, akit az agresszív kutyák oldására szoktam bevetni.

Egyelőre oktatásban nem tudok újra részt venni mert egy egy éves fiú mellett nem nagyon marad időm, de a rehab nélkül nem lenne teljes az életem.  

Debreceni Kriszti

Hoopers instruktor

Debreceni Kriszti vagyok, hoopers instruktor és kutya- fizioterapeuta. 

Az elmúlt tíz évben számos sportot kipróbáltunk kutyáimmal, sajnos két éve Zsivány vizslám sérülése miatt fel kellett hagynunk korábbi életmódunkkal és ekkor csöppentünk bele a hoopers világába. 

 Tavaly elvégeztem az instruktori képzést, amit követett a kiemelt instruktori képzés, majd a bíró képzés. 

 A hoopers előnye a többi sporttal szemben, hogy kismértékű a fizikai megterhelés, így bármilyen korú és fajtájú kutyának ideális időtöltés. A távmunka tökéletes szellemi fárasztás, új sportolási lehetőséget ad azoknak a kutyusoknak is akik korábbi sérülés miatt nem űzhetnek ugró sportokat. 

5 alkalmas alapozó tanfolyam után kötetlen rendszerben várok minden érdeklődőt vasárnap délutánonként! 

Bodor Henrietta 

Oktató segéd

Körülbelül 12 évesen kezdtem el egy kutyaiskolába járni a testvéremmel Bernivel és az ő kutyájával. 

Kiskoromban féltem a kutyáktól, de legyőztem ezt a félelmemet, amikor a testvéremmel és az ő volt kutyusával elkezdtünk kutyaiskolába járni. 

Ő egy domináns szuka kutyus volt, akit mi kezdőként nem tudtunk kezelni. Végig ott voltam vele és csak figyeltem és próbáltam tanulni. 

14 évesen lett az első saját kutyám, aki a mai napig velem van, szerencsére. Mentett kutyus, így elég félős volt, sok mindenhez hozzá kellett szoktatni. Kutyaiskolában kijártam vele az alap és a középszintet. A kutyám félősségéből adódóan elkezdett jobban érdekelni a kutya kommunikáció, ezért elkezdtem a testvérem által tartott foglalkozásokra bejárni. Mára pedig felfejlődtem segéd oktatóvá. 

A mai napig fontos része az életemnek a kutyákkal való foglalkozás. Találkozhattok velem akár az oviban vagy az alapszinten, a többi órákon is részt szoktam venni ha úgy alakul, a futin és a rehabfutin is segédkezem.